8 háztartási eszköz amit TILOS hosszabbítóra kötni!
Ideális esetben minden háztartási eszközt külön konnektorba kellene csatlakoztatni, különösen a nagy energiaigényű készülékeket. A valóságban azonban ez nem mindig megvalósítható! MUTATJUK A FONTOS RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Citroën C-Crosser ugyan sok szempontból csupán egy újrabőrözött Mitsubishi Outlander vagy Peugeot 4007, mégsem feltétlenül baj ez – sőt, a gyakorlatban nagyon kevés kifogásolni valót találunk ebben a „rokoni viszonyban”. Noha a Citroën marketingesei talán kissé túlzóan – de legalábbis rendkívül optimistán – állítják, hogy a C-Crosser „igazi Citroën, hamisítatlan Citroën-DNS-sel”, a valóságban ez inkább egy marketingfogás, mintsem tényszerű megállapítás. Ennek ellenére nehéz lenne komoly kritikával illetni a Mitsubishi által biztosított műszaki alapokat, mivel azok masszívak, megbízhatóak és jól beváltak.
Ami viszont kétségtelenül a C-Crosser erőssége, az a hajtáslánc. A motor és a hatfokozatú váltó olyan jól összehangolt párost alkotnak, amely teljes mértékben megállja a helyét bármelyik kategóriatárs – így a Mitsubishi testvérmodell – mellett is. A Citroën ugyanazt a 2,2 literes HDi dízelmotort kapta, amelyet az Outlander és a 4007 is használ. Ez a négyhengeres, közös nyomócsöves turbódízel motor 156 lóerőt ad le 4000-es fordulatszámon, míg a maximális nyomatéka 380 Nm (280 lb-ft), amely már 2000-es fordulatszámon rendelkezésre áll. Figyelemre méltó, hogy ez a motor nemcsak erős és nyomatékos, hanem a kategóriához mérten viszonylag tisztának is számít, hiszen csupán 190 gramm szén-dioxidot bocsát ki kilométerenként – ami egy ilyen teljesítményű és tömegű összkerékhajtású modell esetében kifejezetten kedvező érték.
A C-Crosser mechanikailag gyakorlatilag megegyezik az Outlanderrel, beleértve az összkerékhajtási rendszert is. Ez egy részmunkaidős megoldás, amelyet egy, a váltókar melletti, iDrive-hoz hasonló forgótárcsával lehet aktiválni. A rendszer ilyenkor különféle érzékelőket használ: figyeli a kerékcsúszást, a kormányzási szöget, valamint az aktuális haladási sebességet, és ezek alapján határozza meg, hogy a hátsó tengelyre mennyi nyomatékot irányítson. A cél a stabilitás és a tapadás optimalizálása, különösen változó útviszonyok mellett.
