Ma hajnalban érkezett a rossz hír Sallai Nóráról!
Több hónapnyi otthoni lábadozás után Sallai Nóráról ismét rossz hír érkezett! Sallai Nóra tavaly szeptemberben szenvedett életre szóló következményekkel járó autóbalesetet kisfiával együtt. Az ötéves Bende néhány nappal később életét vesztette, a színésznő pedig hetekig életveszélyes állapotban feküdt. Csak hosszú idő után tért magához, majd megkezdődött a lassú fizikai és mentális regeneráció.
Ma hajnalban azonban rossz hír érkezett! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Amikor először bemutatkozott, a Honda Accord vadonatúj modellként érkezett, ám a mögötte húzódó filozófia egyáltalán nem számít újdonságnak. A formaterve határozottan evolúciós jellegű, ami jól tükrözi, milyen világos elképzelés vezette a megelőző generáció fejlesztését.
Hogy ez mennyire bizonyult sikeresnek, az ízlés kérdése. Mi ugyan elismerjük, hogy az Accord felnőttesebbnek és drágábbnak hat, de kicsit szubjektíven mégis sajnáljuk, hogy az előző modell letisztultságának egy része elveszett.
Vékony A-oszlopai kiváló előretekintést biztosítanak.
2011-ben az Accord új fényszórókat, sportosabb hűtőrácsot, átalakított légbeömlőket és ködlámpákat, valamint új első lökhárítót kapott. A hátsó részen is frissült a lökhárító, új díszítés került a lámpákra, és a szedán modellek krómcsíkkal bővültek a rendszámtábla felett. A 17 colos könnyűfém felnik az ES és ES-GT felszereltségnél jelentek meg, míg az új színek között szerepelt az Alabaster Silver, a Graphite Lustre metál és a Celestial Blue Pearl.
Ahogyan korábban is, az Accord kétféle karosszériaváltozatban volt elérhető – szedánként és kombiként (Tourer néven) –, ám immár azonos tengelytávval. Ez ugyan esztétikailag jót tett a Tourernek (nem néz ki többé, mint egy „repülő koporsó”), de ezzel együtt a csomagtér kapacitása is csökkent némileg.
A technikai alapok viszont rendkívül igényesek voltak: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros futómű biztosította a kiemelkedő tengelykontrollt. Ergonomiai szempontból azonban az Accord beltere csalódást okozott, visszalépésnek tűnt az előző modell átgondoltabb kialakításához képest. Aki a vezetőülésbe ülve a műszerfal közepén lévő bonyolult gombrengeteget látja, óhatatlanul felteszi magának a kérdést: „Hogy fogok én ebben kiigazodni?”
Korábban sokszor bíráltuk az egygombos kezelőket, de az igazság az, hogy még az is jobban működik ennél a megoldásnál. Pedig az Accord vezetési pozíciója remek, a műszerek szépek és könnyen olvashatók, a műszerfal és a kárpit minősége pedig több mint megfelelő az árkategóriához képest.
Pótkerék vagy defekttűrő abroncs nem jár alapáron – helyette külön lehet megvásárolni egy mankókereket. Eléggé pimasz megoldás.
A Honda 2010-ben próbálta orvosolni ezeket a problémákat, ekkor ugyanis a külső mellett a belsőt is némileg felfrissítették. Bár a sötétezüst betétek, valamint a fényes ezüst ajtókilincsek és kézifék látványosnak tűnnek, a lényegi gondokat nem oldották meg.
Ráadásul egy másik problémával is szembesültünk: a méretes karosszéria ellenére hátul meglepően kevés a hely – se lábtér, se fejtér nincs túl sok. Négy felnőtt kétszer is meggondolja, hogy hosszabb útra induljon. A csomagtartó is kicsi és rosszul kialakított, amiben a hátsó futómű jelentős helyigénye is szerepet játszik.
A kombi (Tourer) változat viszont jobb képet mutat. Tele van olyan részletekkel, amelyek megkönnyítik a hétköznapi használatot: van padló alatti tárolórekesz, rögzítőfülek, nagy oldalsó rekeszek, alacsony rakodóperem és széles csomagtérajtó is. Bár nem ez a kategória legnagyobb rakterű autója, mégis logikus választás lehet, ha valaki praktikusan használható kombit keres.
