Így érkezett meg Orbán!
Eltemették szombaton Ferenc pápát, akinek a tiszteletére a világ vezetői mellett Magyarország politikai vezetői is felvonultak, így Sulyok Tamás, Semjén Zsolt vagy Orbán Viktor is. A miniszterelnök a szertartás után adott interjút MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Mégane alapjait képező CMF-C/D platform nemcsak a hasonló méretű Renault Kadjarral és a Nissan Qashqaival közös, hanem a nagyobb Espace és Talisman modellekkel is.
Ehhez a platformhoz egy hagyományos ferdehátú felfüggesztés társul: elöl MacPherson rugóstagok, hátul torziós gerenda. Bár a CMF platform lehetővé teszi a független hátsó felfüggesztés alkalmazását (amit több rivális is előnyben részesít), ezt kizárólag összkerékhajtású modellekhez kínálták – a Mégane kínálatában viszont ilyen nem szerepelt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hiányozna belőle az innováció: a csúcsváltozatnak számító, enyhén sportos GT modell, melyet a Renault Sport hangolt, megkapta a 4Control névre keresztelt négykerék-kormányzási rendszert – ami elsőként jelent meg ebben a szegmensben.
Más területeken is módosították a felfüggesztést, külön figyelmet fordítva a lengéscsillapítókra, az ütközőkre és a szilentekre.
A kormányzás elektromos rásegítésű, és állítólag precízebb is, mivel megszűntek a gumibetétek a segédkeret és a karosszéria között – ezek még az előző generációban jelen voltak.
Külső méreteit tekintve a Mégane hasznos mértékben megnőtt. A teljes hossz 64 mm-rel lett nagyobb, a tengelytáv pedig 28 mm-rel nyúlt meg. (A különbség a hosszabb első túlnyúlásból adódik, mivel a hátsó rész valójában 21 mm-rel rövidebb lett.)
Az autó alacsonyabb és szélesebb is lett, Renault szerint a kategória legszélesebb nyomtávjával. Az új arányok célja az volt, hogy vizuálisan kiegyensúlyozottabbá tegyék a modellt, bár a Mégane elölről nézve kissé zsúfoltnak hat a markáns családi arculat miatt. Összességében modernebb, csiszoltabb megjelenést kapott, de nem feltétlenül harmonikusabbat.
A motorválaszték viszont meglehetősen fekete-fehér volt. A bemutatáskor négy opció állt rendelkezésre, egyik sem volt teljesen új. A tesztelt modellben a jól ismert 108 lóerős 1.5 dCi dízelmotor dolgozott – ez a motor már régóta megtalálható volt különféle Renault és Nissan modellekben. A másik dízel, a 128 lóerős 1.6 dCi valamivel frissebb volt, de szintén jól ismert erőforrás.
A benzines kínálat alapját a 128 lóerős 1.2 TCe adta, amelyet a 202 lóerős 1.6 literes turbómotor koronázott meg. A hétfokozatú EDC duplakuplungos automata váltó alapfelszereltség volt a GT-ben, és opcióként elérhető volt az 1.2 TCe 130-ashoz is. Az 1.5 dCi motorhoz hatfokozatú EDC-t is lehetett választani, bár a legtöbb esetben a hatsebességes kézi váltó volt az alap.
