Döbbenetes adatok! Eldőlt a Tisza Párt sorsa!
A Publicus Intézet 2025 áprilisának elején végzett országos felmérést. A politikailag bizonytalan válaszadók közül is tízből hét inkább pesszimista véleményt fogalmazott meg. Ezzel szemben a kormánypárt szavazóinak 87 százaléka pozitívan értékeli az ország helyzetét, ami javulást jelez a korábbi időszakhoz képest.
MEGJÖTTEK A FRISS ADATOK! ÍGY ÁLLNAK JELENLEG A PÁRTOK!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Túlságosan elidőzni azon, hogy az Aston Martin DB11 milyen sokféleképpen gyorsabb még a 2009-es Aston Martin DBS-nél is, kissé igazságtalan lenne – egy jó GT-autó lényege ugyanis nem az erő fitogtatása, hanem az, hogy a teljesítmény stílusa és kifinomultsága nyűgözzön le.
Persze azért nem mindegy, milyen gyorsan tűnik el mellettünk a brit vidék az oldalsó ablakon keresztül nézve.
És bár a DB11 saját tömege nőtt, a gyorsasága ennek ellenére figyelemre méltó. Tesztünkön 0-ról 60 mérföld/órára 4,0 másodperc alatt gyorsult, 100 mérföld/órára 8,4 másodperc alatt, a negyed mérföldet pedig 12,2 másodperc alatt tette meg – rendre 0,2; 0,3 és 0,6 másodperccel gyorsabban, mint a DBS.
A 2004-es DB9 – amely 1760 kg-os volt, és 150 lóerővel kevesebb – 5,4 másodperc alatt jutott el 60-ra, 100-ra pedig 11,3 másodperc alatt. Ez bármely elődhöz viszonyítva is hatalmas előrelépés.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ez az új turbós motor vajon úgy szól-e, mint a régi Aston V12-esek, illetve úgy is reagál-e a gázpedálra. És mindkét szempontból megnyugtató a válasz.
A motor induláskor karakteres dörmögéssel szólal meg, és bár a régi 5,9 literes szívómotor bársonyos hangját az alsó fordulatszám-tartományban nem egészen idézi meg (még S+ módban sem), ahogy pörög felfelé, úgy válik egyre gyönyörűbbé és intenzívebbé a hangja. Ne aggódj: az Aston V12-esek mindig is jobban szóltak a többieknél, és ez most sincs másképp.
A DB11 ugyanakkor azt a széles, erőteljes, mégis nyugodt és természetes teljesítményleadást is hozza, amit egy Aston GT-től elvárunk. Akkor is, ha teljes gázzal megyünk, nem tűnik úgy, mintha erőlködne.
Gyakorlatilag nincs turbólyuk, leszámítva a legalacsonyabb fordulatszámokat, ahol némi késlekedéssel jelenik meg az erő, de hirtelen, agresszív nyomatékhullám sincs. Csak annyi töltőnyomás érkezik, amennyi épp elég ahhoz, hogy a DB11 elrejtse a saját súlyát, és közepes fordulaton is gyorsnak érződjön, miközben semmi sem árulja el a motor működését.
A ZF váltó néha kissé túl buzgón kapcsol vissza, ha rálépünk a gázra, de ha egyszer kiválasztjuk a pedálpozíciót és tartjuk, határozott és kiszámítható. Manuális módban lehetne gyorsabb, de mindig sima a váltás.
A modern GT-kkel szemben rengeteg elvárásunk van: kezelhetőségük legyen sportautós, a karosszéria mozgása feszes, ugyanakkor utazás közben legyenek kényelmesek, nyugodtak és kifinomultak. És ha már egy nagy Aston Martinról van szó, akkor legyenek karakteresek is, valódi vezetési élményt nyújtva. Ez gyakorlatilag lehetetlen kombináció, de a DB11 meglepően sokat kipipál a listáról.
A kormányzás kissé tompának tűnhet, ami miatt nehéz megérezni, mikor kezd elcsúszni az első gumi az íven – de a tapadás kétségtelenül erős.
Aston mindig kissé saját ösvényt követett a DB-sorozattal: nem akart olyan szofisztikált lenni, mint a Bentley vagy a Mercedes, inkább nagyobb, gyorsabb, vonzóbb és élvezetesebb autókat készítettek. A kompromisszum itt is megvan, de a DB11 talán az eddigi leginkább kiegyensúlyozott és versenyképes GT-jük.
Az autó rugózási komfortja lenyűgöző. A GT, S és S+ módok között váltva a Bilstein adaptív lengéscsillapítók egyre feszesebben reagálnak, de a GT mód az, amely a leginkább hozza azt a sokoldalúságot, amit nap mint nap elvárunk. A viszonylag puha rugózás miatt kiválóan nyeli el az úthibákat, de valahogy a Bilsteinek mégis megakadályozzák, hogy ez lomhává vagy bizonytalanná tegye az autó viselkedését.
