Országos tűzgyújtási tilalmat rendeltek el!
Június 25-től országos tűzgyújtási tilalom lép életbe Magyarország teljes területén – jelentette be a Nébih, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságával egyeztetve. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A mindennapokban a Sportage egy kifejezetten élhető, kényelmes és praktikus autó volt. Ez az élhetőség az alapvető részletekből indult ki – például a mély és tágas középkonzoli tárolórekeszből, ahová gond nélkül bedobhattam a kulcsaimat vagy a telefonomat anélkül, hogy attól kellett volna tartanom, hogy valami baj lesz belőle –, de egészen a korszerű technológiákig terjedt, amelyek közül kiemelkedett a holttérfigyelő rendszer. Erről korábban már írtam, de megéri újra megemlíteni, mennyire hasznos volt. Bár én is azok közé tartozom, akik nyitottak az autók biztonsági rendszereinek fejlődésére, ugyanakkor tisztában vagyok azok hibáival is. Ebben az esetben azonban a rendszer előnyei messze felülmúlták a hátrányait: még ha néha rossz időben kissé elmosódott és figyelemelterelő volt, a holtterek kezelése, az extra biztonságérzet és az autópályás sávváltások könnyebbé tétele egyértelműen ellensúlyozta ezeket az apró hibákat.
Bár úgy tűnik, hogy egyetlen autó sem elég nagy, ha egy kisgyermek is utazik benne, a Sportage utastere jól bírta a terhelést. Mindig sikerült mindent bepakolni – még a hosszabb családi nyaralások alkalmával is maradt egy kis hely a csomagok mellett. Ritkán van olyan autó, ahol a gyerekülés mögött még elfogadható hely marad az anyósülésen ülő felnőtt számára, de a Sportage ebben is meglepően jól teljesített. Nem állítom, hogy bőséges volt a lábtér, de nem volt kényelmetlen – a legtöbb esetben csak azt kívántuk, bárcsak lenne még pár centiméter.
Ami az üléseket illeti, azok is kényelmesek voltak. Hosszabb utakon különösen értékeltem a deréktámaszt és a jó kilátást. Amikor felnőtt utasaim voltak, akár elöl, akár hátul, szinte mindig valami dicséret hangzott el – “ez egész jó, nem?” vagy “nagyon szép ez az autó belülről” –, és általánosan pozitív volt a benyomásuk az utastér minőségéről.
