Az ország még fel sem ocsúdott a sokkból, amikor kiderült: Kálloy Molnár Péter már két hete nem lépett színpadra. A rajongók csak annyit láttak: elmaradó fellépések, beugró művészek, titokzatos üzenetek. A hivatalos közlemények csupán annyit árultak el, hogy „betegség miatt” kellett távol maradnia – de hogy milyen betegség, arról senki sem mert beszélni.
A színházi világban mégis suttogtak valamit. Valamit, ami hirtelen jött. Ami gyorsan vitt. Ami egyik napról a másikra döntötte le a lábáról a művészt, aki mindig tele volt energiával, humorral, élettel.
A rajongók csak találgattak: megfázás? valami vírus? túlterheltség? A rokonok hallgattak. A kollégák kerülgették a kérdést. Valamiért senki sem mondott semmit.
Ebbe halt meg Kálloy Molnár Péter! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
Újabb fordulatot vett a ke/yelmi ügy, miután nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok, amelyek alapján a köztársasági elnöki hivatal saját jogi stábja sem támogatta a döntést. Az ügyben most megszól
Az ügyvédemet már felhívtam. Én vagyok a bipoláris bolond, aki túl sokat tudott. Életemben nem voltam er/szakos, még ve/bálisan sem, fizikailag sem. És elvisznek a mentők. Megmérték a vérnyomásomat, t
Végre jó hír: Hazament az eltűnt fiú, akit napok óta kerestek! A jó hírt az édesanyja osztotta meg a kö/ös/égi mé/iában, háláját kifejezve mindenkinek, aki a keresésben segített. Az elmúlt hetekben tö
Leave a Comment