Van valami furcsa varázsa annak, amikor egy ország egyszerre „ajándékoz” és közben mégis csendben elvesz. A nyugdíjas ilyenkor ott ül a konyhaasztalnál, nézi a telefonját, frissít, frissít, majd megjön a pénz. Örülne. Muszáj örülnie. Csakhogy ez az öröm egyre rövidebb ideig tart, mert a következő bevásárlásnál, gyógyszertári blokkban, vagy épp egy gázszámlánál mindig ugyanaz a hideg gondolat kúszik vissza: valahogy mégsem jut tovább a hónap végéig. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
–
Az Alfa Romeo minősége hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, különösen ahhoz képest, amit a nyolcvanas és kilencvenes évek sötétebb időszakában tapasztalhattunk. Akkoriban a márka hírnevét jelentősen megtépázták a megbízhatósági problémák, az elektromos hibák, a korrózióra való hajlam és az összeszerelési minőség ingadozása. Bár azóta a gyártási technológia, a minőségellenőrzés és az anyaghasználat is rengeteget javult, a régi beidegződések és előítéletek még mindig élnek a köztudatban. Egy márka reputációját ugyanis sokkal nehezebb helyreállítani, mint lerombolni, és az Alfa Romeo esetében ez különösen igaz.
A Alfa Romeo Giulietta esetében például eddig nem volt szükség hivatalos visszahívásra, ami önmagában biztató jel a megbízhatóság szempontjából. Ugyanakkor az utastér bizonyos részletei csalódást okozhatnak azok számára, akik prémium érzetre számítanak. Egyes felületeken olcsóbb hatású, a konszernen belülről, főként a Fiat modelljeiből ismerős műanyag elemekkel találkozhatunk. Ezek nem feltétlenül rossz minőségűek, de tapintásuk és megjelenésük nem minden esetben illeszkedik a sportos, érzelmekre ható külső formavilághoz, amely az Alfa Romeo egyik legnagyobb vonzereje.
A Giulietta a 2013-as elégedettségi felmérésekben még kifejezetten jól szerepelt, ám 2014-re 69 helyet visszacsúszva a 76. pozícióban végzett. Ez önmagában nem számít tragikus eredménynek, de jól mutatja, mennyire kiélezett a verseny a kompakt kategóriában.