Egy magatehetetlen testet, aki összekoszolja magát, és alig lehet lemosni róla a szennyeződést? Nos, amit te láttál, az nem én voltam! Ki voltam én? Valaha én is kisbaba voltam, emlékszem az édesanyám és édesapám szerető mosolyára. 10 éves kislányként a testvéreimmel a kertben játszottam, fára másztam és kunyhót építettem. 16 éves kamaszként élveztem, hogy a fiúk megnéznek! Az élet hatalmasnak és tele lehetőségekkel tűnt. Mindig elbújtam a kerti kunyhóban, és az igaz szerelemről álmodoztam. 20 évesen fiatal feleség lettem, Kálmánnal összekötöttük az életünket, és betartottuk ígéreteinket.
30 évesen boldog családanya voltam, gyermekeim szeretete tett boldoggá. 40 évesen a gyerekek már nem körülöttem játszottak, hanem a barátaikkal töltötték az időt. Olyan gyorsan felnőttek! 50 évesen ők már elköltöztek otthonról, ketten maradtunk a férjemmel. 60 évesen nagymama lettem, a kisunokáim „drága mamija”. Imádták a dobostortámat és a szilvalekváromat! Aztán a férjem meghalt.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
