A 83 éves asszony kórházba került, a nővér EZT találta nála, majd zokogott:

A gyerekeim külföldre költöztek, egyre kevesebbet találkoztunk… Az évek múlásával egyre magányosabb lettem, és egyre jobban féltem. Az élet gyorsan elmúlt… Mostanra egy magányos öregasszony lettem. Már nem vagyok szép, és nem vagyok egészséges, a természet könyörtelen. Annyira szeretnék újra fiatal lenni, de tudom, hogy nem lehet!

Lassan elfogadtam a helyzetemet, és békében várom a halált. Kérlek, ha visszagondolsz rám, annak láss, aki voltam! Egy ember voltam, kislány, édesanya, nagymama, aki sokakat szeretett, és akit sokan szerettek.”

A nővér hosszasan nézett maga elé, könnyei folytak. Végre meglátta az apró, törékeny testű néniben mindannyiunk közös sorsát… Törődjünk az idősekkel, mert egyszer mi is azok leszünk, akik gondoskodásra és szeretetre szorulnak. Ha tanulságosnak találod a történetet, ne felejtsd el megosztani!

VIA retropercek