Végül is minden a közönség szavazatain múlt, nem igaz? És mi történt? Bár Gubik Petra volt az esélyes, a döntőben a közönség mégis Peter Srámeket választotta. Talán azért, mert ők is érezték, ki adott a legtöbbet számukra. Srámek ugyanis nemcsak a tehetségét, hanem a szívét-lelkét is beleadta minden egyes előadásba.
És még valami: őszinteség.
Peter Srámek végig önmaga maradt. Nem voltak felesleges drámák vagy szenzációhajhászás – csak csendes, de elkötelezett profizmus, ami végigkísérte az útján. Ha valaki unalmasnak találja ezt, talán ideje felismerni, hogy az igazi tehetség nem mindig a leglátványosabb. Mielőtt bárki bírálni kezdené, érdemes elgondolkodni azon, miért is szavazott rá a közönség a döntőben. Talán, mert megérdemelte.
