„Pár szó, egy mosoly – ennyi maradt” – írta egy ismerőse. A gyerekek a humorára emlékeznek, a hívek a biztató szavaira. És most mindenki ugyanazt kérdezi: mi zajlott benne belül?
Egyházi és szakmai körök szerint Ciprián atya esete fájdalmasan világít rá egy régóta létező problémára: a lelkipásztorok túlterheltségére és magányára. Papok, akik éjjel-nappal készenlétben élnek, mások lelki terheit hordozzák, miközben saját fájdalmukról ritkán beszélhetnek.
Kutatások szerint a kiégés, az elszigetelődés és az érzelmi túlterheltség súlyos következményekhez vezethet. De/p//r/esszió, alvászavar, testi és lelki össze0mlás – mind olyan veszélyek, amelyek a segítő hivatásban dolgozókat is fenyegetik.
Ciprián atya hosszú évekig szolgált Tatán, Győrben, Révfaluban, Téten és több kisebb településen is. Tanult, fejlődött, közösségeket épített. És mégis: a segítség most nem érkezett meg időben.
VIA kekvillogo