Krausz Gábor elsírta magát. Komoly oka volt rá.

Bár nevelőanyja és annak fia igyekeztek befogadni, Gábor kezdetben nehezen nyitott feléjük. Két-három év is eltelt, mire elfogadta őket, és valódi szeretet alakult ki közöttük. Gábor elismeri, hogy sokat köszönhet nevelőanyjának, aki végül segített neki a tanulmányaiban, és inspirációt adott ahhoz, hogy szakács legyen.

EZÉRT SÍRT NEMRÉG GÁBOR:

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!