Nyitva hagyod a mosógép ajtaját?
Első gondolásra teljesen logikusnak tűnhet nyitva hagyni a mosógép ajtaját mert így kiszellőzik, és nem lesz dohos. Valójában azonban ez a módszer többet árt, mint használ. Szinte minden második háztartásban résnyire nyitva hagyják a mosógép ajtaját. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A DB9 az Aston Martin akkoriban új V-H platformjára épült – a VH a „Vertical/Horizontal” rövidítése, ami a platform szinte végtelen alkalmazkodóképességére utal. Ezt jól bizonyítja, hogy ugyanerről a műszaki alapról származott a kétüléses Vantage sportkocsi és a négyajtós Rapide luxuslimuzin is.
Bármennyire is sokoldalú volt azonban ez a szerkezet, két jelentős hátrányt is hordozott magában: nehéz volt és nem túl hatékonyan bánt a hellyel. Pedig az Aston alumíniumot használt mind a platformhoz, mind a karosszéria nagy részéhez, ennek ellenére már a kupé kivitelű DB9 is 1785 kilogrammot nyomott. Ez akkoriban nagyjából megegyezett egy hagyományos Jaguar XJ vagy A8 limuzin tömegével.
A motor sem számított éppen újdonságnak. Eredetileg 1996-ban mutatták be a Ford Indigo koncepcióautóban, és lényegében két, 3,0 literes Ford Duratec V6-os motor összeillesztéséből született.
Elsőként az Aston Martin DB7-ben kapott helyet, és azóta a gyártó minden sorozatgyártású 12 hengeres modelljében megjelent, számtalan teljesítményszinttel és specifikációval. A DB9 esetében is még egy hatfokozatú automata váltóval párosították, egy olyan korban, amikor már inkább nyolcfokozatú vagy duplakuplungos váltók voltak az elvárás.
Mindezek ellenére a DB9 nem maradt fejlesztés nélkül. A 5935 köbcentis V12C AM10-es változatát kapta meg, amely már 510 lóerőt tudott – ez nemcsak 40 lóerővel több az előző DB9-hez képest, de 21 lóerővel erősebb is volt, mint a Virage, amelyet leváltott.
A platformot is továbbfejlesztették: bár a DB9 nem kapta meg a Vanquish csúcsmodell karbonkompozit megerősítéseinek előnyeit – mint a nagyobb belső tér vagy a kivételes torziós merevség –, így is 20%-kal merevebb lett elődjénél.
Futómű terén természetesen maradtak a dupla keresztlengőkaros felfüggesztések mind a négy saroknál, ám immár alapáron járt hozzá a háromállású adaptív lengéscsillapító rendszer, amely még pályamódot is kínált. A karbon-kerámia fékek pedig 12,5 kg-mal csökkentették a rugózatlan tömeget.
Külső megjelenésében külön figyelmet érdemel, milyen letisztult maradt az autó formája annak ellenére, hogy az eredeti Ian Callum-féle dizájnt Henrik Fisker alakította át a gyártás előtt, majd Marek Reichman is módosította, hogy megfeleljen az új gyalogosvédelmi előírásoknak.
