Óriási a felháborodás! Túladagolták a nyugdíjas hölgyet!
Egy 76 éves komlói asszony csaknem az életével fizetett azért, mert az orvosi kezelés során felírt gyógyszer adagolását felelőtlenül túllépték. Az idős hölgyet szellemi hanyatlása miatt vitték be a pécsi psz*chiátriára, ahol nemcsak a vérnyomását kezelték, hanem erősen is elkezdtek olyan szert adni neki, amit demenciában szenvedők esetén csak fokozott elővigyázatossággal szabadna használni.
MUTATJUK HOGY BUKTAK LE!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A tesztelt Mégane – amelyet a K-szériás, nyolcszelepes 1,5 literes dízelmotor hajtott – teljesítménye hagyott némi kívánnivalót maga után.
Ez már a 0–60 mérföld/órás gyorsulásnál is látszott. Meleg, száraz időben, kedvező körülmények között sikerült ugyan reprodukálni a Renault által megadott 0–100 km/h-s értéket (11,3 másodperc), de a 0–96 km/h-s (0–60 mph) időt nem sikerült 11 másodperc alá szorítani – pedig sok rivális közel kerül a 10 másodperchez.
A rövidebb fokozatkiosztás sem sokat segít a motornak. Harmadikban való gyorsítás már igazi kihívás.
A nyomatékhiány – legalábbis a riválisokhoz képest – viszont nem mindig érezhető az áttételezés miatt; például a 30–110 km/h-s gyorsulás negyedik fokozatban kicsivel több mint 15 másodpercet vesz igénybe, ami az akkori mezőnyben versenyképes értéknek számított.
Azonban a Mégane-ban gyakrabban kell váltogatni, mint más dízel kompaktokban – részben a rövidebb fokozatok, részben pedig a 2000-es fordulat alatt meglehetősen lagymatagon reagáló motor miatt.
Ez a vezethetőségi hiányosság talán nagyobb probléma, mint az abszolút teljesítmény, amivel a beszámolót kezdtük.
A finomhangolás viszont dicséretes. A motor hangja magas fordulaton hallható ugyan, de alacsonyabb tartományban, terhelés alatt meglepően kulturált, még ha alapjáraton némi rezonanciát továbbít is a pedálokon keresztül – bár ez sok hasonlóan kis lökettérfogatú, erősen dolgozó dízelnél szintén jellemző.
Összességében elégedettek lehetünk ezzel a motorral, amennyiben elfogadjuk, hogy ez egy takarékos autó, és annak megfelelő, nyugodt stílusban vezetjük. Ha viszont valaki a lehető legösszetettebb, legsokoldalúbb ötajtós családi autót keresi, annak kissé gyengének és erőtlennek tűnhet majd.
Kissé ironikus módon a hétköznapi Méganek gyakran élvezték a RenaultSport modellek által kialakított dinamikai hírnevet – pedig nem mindig volt ez indokolt. A meglepetés most az, hogy ez a változat láthatóan sokkal inkább a kényelmet és a könnyű használhatóságot célozza meg, mintsem a feszes úttartást vagy vezetési élményt.
Az autó rugózása mindig puha. Városi tempónál jól elnyeli az úthibákat, kanyargós utakon kellemesen gördül, és csak a nagyobb bukkanók okoznak komolyabb zajt. A vezetési komfort inkább egy nagyobb szedánra emlékeztet, mintsem egy közepes méretű ferdehátúra.
A kormányzás könnyű és viszonylag érzéketlen, és nem válik feszesebbé kanyarodás közben.
A kormányreakció normál közúti sebességnél kiszámítható és fokozatos, de ahogy az autó elveszíti a tapadást – ami meglepően könnyen bekövetkezik –, gyorsan csökken a vezetési élmény, mindig az első kerekek csúsznak meg először.
A kényelem és a stabilitás tehát erős pontok, de a vezetési élmény szerelmeseinek kevés örömöt tartogat ez a modell.
Bizonyos szempontból a Mégane a klasszikus francia családi ferdehátú megtestesítője (lágy rugózás, kellemes viselkedés normál tempónál), más szempontból viszont hiányzik belőle valami. Egy kis visszajelzés a kormányból, egy harapósabb első futómű – és talán újra meglenne benne az a bizonyos „joie de vivre”, az élvezetesség. De enélkül kissé lélektelennek hat.
