A fiam a menyével, a lányom a vejével élik a saját életüket. Külföldi nyaralások, új autók… Én pedig már egy hete száraz kenyeret eszem margarinnal és főtt krumplival, mert a téli fűtési számlák kifizetése után csak a gyógyszerekre maradt pénzem.
A férjem egy hospice-ban van, mivel súlyos agyvérzést kapott. Nincs már lehetőségünk beszélni egymással. Néha eszembe jut, amikor a szomszédasszonyom arról mesél, hogy a gyerekei milyen sokat segítenek neki: bevásárolnak, kiváltják a gyógyszereit. Amikor ezt hallom, belesajdul a szívem.
Az én gyerekeimnek ilyen nem jut eszébe. Szégyellem megkérni őket, hiszen megvan a saját életük, a saját problémáik, és nem akarok a terhükre lenni.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
