„Életem nagy részében felruháztam embereket, mind szerelmi mind baráti kapcsolatokat olyan tulajdonságokkal, adottságokkal, amelyekkel valójában nem rendelkeztek, és aztán később ezeket vártam el tőlük. Pedig nem is léteztek, csak én akartam mindenáron beléjük látni. Ez pedig nem az ő hibájuk volt, hanem az enyém. Amikor visszataláltam a népzenéhez, az önazonosság felé vezető útra léptem. Sok ember nem értette, hogy ez a „szteroidos pulyka”, aki össze-vissza rohangál a „hidrogénezett csirke” fejével, és rockernek mondja magát, most mi a fenét magyarkodik.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
