A férjem, Dávid, egy évvel ezelőtt hunyt el váratlanul. Egy szívinfarktus vette el tőlem minden figyelmeztetés nélkül, és vele együtt az együtt töltött huszonöt év boldogságát. A halála utáni első hónapok szinte elviselhetetlenek voltak – mintha sűrű ködben jártam volna, próbáltam erős maradni a gyerekeink miatt, de belül teljesen összetörtem.
Minden vasárnap ellátogattam a sírjához. Az a csendes temető lett a menedékem, ahol újra érezhettem a jelenlétét. Ám néhány hónapja furcsa dolgok kezdtek történni.
Az első nyomok:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
