A húgom bevallása megrendített. Nem tudtam, mi igaz abból, amit mondott, de a férjem emlékébe vetett bizalmam megingott. Az idő múlásával azonban rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy a múlt árnyai tönkretegyék azt, amit Dáviddal közösen felépítettünk.
Elhatároztam, hogy továbbra is megőrzöm a férjem emlékét, és békét találok a temető csendjében. Ági féltékenysége és haragja nem veheti el tőlem azokat az éveket, amelyek boldogságot hoztak az életembe. Ahogy az utolsó könnycsepp is felszáradt, újra éreztem magamban az erőt, hogy továbblépjek.
