Megszűnik a KENYÉR forgalmazása! EZ LESZ HELYETTE!
Korábban a kenyér természetesen kelt, hosszú órák alatt, adalékanyagoktól mentesen. Ma viszont a polcokon nem kenyeret találunk, hanem egy szintetikus masszát, amit térfogatnövelők, savanyítószerek, emulgeáló anyagok és tartósítószerek tartanak egyben. Minden harapásban ott van az E-számok koktélja:
EZ VAN VALÓJÁBAN A MAI BOLTI KENYÉRBEN:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Az MX-30 enyhén visszafogott teljesítménye némileg meglepő. Igaz, alacsony sebességnél még mindig szinte azonnal reagál a gázadásra (a 32–64 km/h-s gyorsulás mindössze 2,6 másodperc – jól jön, ha hirtelen el kell húzni például egy megállóban álló busz mellett), de ezen túl már nem igazán érzeteti azt a fürgeséget, amit egy vezetési élményre kihegyezett villanyautótól várnánk.
A Millbrook tesztpályán elért eredmények is ezt támasztják alá. A 0–100 km/h-s sprint 9,1 másodperc alatt történt, ami ugyan nem számít rossznak egy kisebb, középkategóriás autónál, és közel van a gyári 9,7 másodperces értékhez, ám a Mini Electric (7,3 mp) vagy a Peugeot e-208 (8,1 mp) gyorsulásához képest már kicsit átlagosnak tűnik.
A Honda E – egy másik dizájnközpontú, kis akkumulátoros városi villanyautó – például 7,9 másodperc alatt teljesítette a 0–100 km/h-t, így ebben is megelőzte az MX-30-at. Még fontosabb viszont a 50–110 km/h közötti gyorsulás: míg a Honda ezt 7,6 másodperc alatt tudta, a Mazda egy teljes másodperccel lassabb volt. Teljes gázon tehát az MX-30 némileg lomha érzést kelt, és a szintetikus, kissé üresen zümmögő hang, amit közben kiad, nem sokat dob a vezetési élményen.
Ennek ellenére az MX-30 nagyon könnyen kezelhető autó. Nincsenek bonyolult vezetési módok, de a kormány mögötti váltófülekkel öt fokozatban állítható a fékenergia-visszanyerés. A legerősebb módban szinte egypedálos vezetést tesz lehetővé, ami városban ideális. Ha viszont kétszer meghúzod a jobb oldali fület, az autó szinte teljesen szabadon gurul – ez pedig hosszabb utakon, lejtőn hatékonyabbá teszi.
A fékhatás is rendben van: 70 mph-ról (112 km/h) 46,3 méter alatt megállt száraz aszfalton, ami alig marad el a Michelin Pilot Sport 4 gumikkal szerelt Honda E 44,5 méteres eredményétől. A fékpedál jól beállított, megfelelő visszajelzést ad, és simán, fokozatosan lassít.
Az, hogy a Mazda az „MX” jelölést adta ennek a modellnek, mutatja a dinamikus ambíciókat. Gyors, technikás utakon a vezetési élmény valóban egy kicsit az MX-5-ös hangulatát idézi – de ez inkább csak halvány utalás. A 2,75 fordulat közötti kormányáttétel miatt az irányítás kicsit nyugodtabb, de pontos és kellemesen könnyű, nem tűnik semmi esetre sem bizonytalannak – ez valóban „nagyon Mazda”.
A szűk kanyarokat nem igazán „harapja” be az autó, de a tapadás és a stabilitás ettől függetlenül jó. Egyenletes, neutrális kanyarvétel jellemzi, mindenféle ideges mozgás vagy túlkormányzottság nélkül, köszönhetően az elsőkerék-hajtásnak.
A keresztirányú bukkanók viszont kizökkenthetik az autót, és a jó úttartáshoz szükséges karosszériakontroll sem az igazi. Így csak akkor tudja igazán megmutatni a tudását, ha egy jó minőségű, kanyargós vidéki úton vezetjük – feltéve, hogy van elérhető gyorstöltő is a közelben, mert a valós hatótáv korlátozott.
Városban a kormányzás kissé lomha hatású, és az MX-30 ilyenkor inkább átlagosnak, sőt kissé felejthetőnek érződik. A Peugeot e-208 vagy a Mini Electric ebben a közegben sokkal élénkebb, agilisabb hatást kelt. Jó lett volna, ha itt is jobban érvényesülne a Mazdákra jellemző „varázs”.
Ennek ellenére a meglehetősen visszafogott városi teljesítmény után meglepő volt látni, mennyire jól érezte magát az MX-30 a Millbrook pálya kihívást jelentő „Hill Route” szakaszán. Bár a korlátozott teljesítmény miatt nagy sebességeket nem lehetett elérni, a szűkebb fordulók és kanyarok kifejezetten élvezetes vezetési élményt nyújtottak.
