Egy tapasztalt buszsofőr megrázó vallomása

Egy ilyen balesetnél mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés ember vagyok, voltam. Eddig! Részvétem a hozzátartozóknak, együttérzek velük, de leginkább a gépkocsivezetővel, mert ilyenkor ,mindig arra gondolok, hogy hogyan lehet tovább élni ekkora teherrel, akár hibázott, akár nem!  Ezt a fajtáját a különjáratozásnak, amit most a Lengyel busz is csinált, az éjszakai munkát, és az úgynevezett transzferezést mindig igyekeztem elkerülni, de mégis rengeteg olyan helyzetben találtam magam, ahol nem igazán volt szabad döntésem arról hogy kiphent legyek. Pedig isten lássa a lelkem, hogy ha testem lehetővé tette volna, hogy előre aludjak, megtettem volna, hogy soha ne kerüljek ilyen helyzetbe! De nincs ember aki tudna előre aludni, ezért csak korlátozottak a teljes ébrenléttel tölthető óránk.A különjárati buszvezetés mindig egy picit kaland a gépkocsivezető részére, a szónak a jó, és rossz értelmében is. Mindig új emberek, csoportok, új helyek, új szállodák, de ugyanakkor lutri is sokszor,hogy milyenek lesznek a körülményeim, tudok-e majd pihenni,aludni.

Forrás: MSN / FB