Bevallom: Ez a nyár más, mint a korábbiak. Tudom, talán sokak számára túlzásnak tűnik, hogy ennyit posztolok az életem boldog pillanatairól.
Sok megjegyzést kapok emiatt. De látni kell a másik oldalt is: A sok pihenés és visszavonulás mögött komoly okok húzódnak. Az ember nem mindig szívesen mutatja meg az élet árnyoldalait, mert fél, hogy sebezhetőbbé válik, és be kell vallanunk, hogy a társadalom néha különösen kegyetlen lehet másokkal szemben. – kezdte.
Körülbelül másfél éve szenvedek különös rosszullétektől, és egy tavaszi éjszakán, a sürgősségin kellett átgondolnom az addigi életemet.
Túlterheltem magam, felborítottam a testem ritmusát, szétstresszeltem magam, rosszul étkeztem, és beleestem abba a csapdába, hogy csak a teljesítményem határozza meg az értékemet.
Teljesen mélypontra kerültem, amikor észrevettem, hogy a televíziók nem hívnak, csak alacsony színvonalú vagy érdektelen reggeli műsorokba. Azt hittem, kezdik elzárni előttem a lehetőségeket.
De ez csak a fejemben létező démonok hangja volt, és addig fokoztam ezeket a gondolatokat, míg a testem végül jelezte, hogy nagy a baj: Néha az autópályán kellett félreállnom, 150-es pulzussal, szédülve, néha pedig annyira rosszul voltam, hogy fel sem tudtam kelni.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
