„Úgy másfél éve élek fura rosszullétekkel, s egy tavaszi éjszakán a sürgősségin értékeltem át addigi életemet. Túlhajtottam, felborítottam a testem körforgását, szétstresszeltem magam, hülyén táplálkoztam, belecsúsztam abba, hogy csak a teljesítményem által lehetek valaki. Totál mélyponton voltam, hogy nem hívnak a tévék, csak valami gagyiba, vagy érdektelen reggeli műsorokba. Gondoltam, kezdik lehúzni a rolót. Ez persze csak a fejemben élő démonok hangja volt, de addig járattam csúcsra ezeket a gondolatokat, amíg a testem nem jelezte, hogy gebasz van: néha az autópályán kellett félreállnom, 150-es pulzussal, szédüléssel, néha fel sem tudtam kelni, annyira rosszul voltam. Régóta szeretnék anya lenni, és évek óta nem jön össze.”
„A jó, és termékeny éveim mentek el arra, hogy egyenesbe hozzuk magunkat, a vállalkozásainkat, a karrierünket. Ezzel a nehéz puttonnyal a hátamon komoly egészségügyi problémákat kreáltam magamnak. (Ne gyilkold magad, mint én.) Majd írok róla részletesen, nemsokára. Szúrtak, diagnosztizáltak, és szigorú és fegyelmezett életmódváltásra kényszerítettek, komoly stresszmenedzsmenttel. Ezért született meg a döntés, hogy minimalizáljuk a munkát erre a nyárra. Nagyon más dimenziók nyíltak meg és lám, lehet így is élni! Állati sok lemondás van benne, nehéz, kényelmetlen út, szigorú, kilengésmentes napok, de nem bánom, büszke vagyok magamra, hogy eddig sikerült tartani. Sajnos még nincs vége, de hihetetlen fejlődésen estem át… Azt hiszem, most nőttem fel igazán és remélem, majd más is merít erőt belőle.”
VIA Instagram
