Milliók látták, ahogy nem segített neki azonnal. A kamera egy szempillantás alatt visszaváltott a másik műsorvezetőre, aki döbbenten ugyan, de próbálta tartani magát. Egyesek szerint túlzottan is. A férfi nem ugrott fel, nem szaladt oda, nem kérdezte meg, hogy jól van-e a kolléganője. Ehelyett folytatta a műsort, mintha mi sem történt volna, majd sietve reklámszünetet jelentett. A stúdióban dolgozó stábtagok rohantak csak oda a földön fekvő nőhöz, miközben a nézők milliói sokkos állapotban figyelték az eseményeket.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Mégane – akárcsak akkori riválisai – egy moduláris architektúrára épül, amely különböző méretű, első motoros modellek széles skáláját alapozza meg.
A platform neve CLF, és öt cserélhető modul köré épül: utasfülke, motortér, első alváz, hátsó alváz és elektromos rendszer.
A Mégane műszaki alapjai – CMF-C/D kódnéven – nemcsak a hasonló méretű Renault Kadjar és Nissan Qashqai modellekkel közösek, hanem a nagyobb Renault Espace és Talisman modellekkel is.
A platformhoz egy hagyományos ferdehátú felfüggesztés társul: elöl MacPherson rugóstagok, hátul pedig csatolt hosszlengőkaros (torziós) tengely.
A független hátsó felfüggesztés – amelyet több rivális is használ – kombinálható lenne a CMF platformmal, de azt kizárólag összkerékhajtású modelleknél kínálták, és ilyen nem szerepelt a Mégane kínálatában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a modell nélkülözte volna az újításokat: a csúcsváltozat, a GT, amelyet a Renault Sport finomhangolt, megkapta a 4Control rendszert – ez volt a szegmens első hátsókerék-kormányzása.
Ezen kívül a futóművet is átdolgozták: külön figyelmet fordítottak a lengéscsillapítókra, az ütközőelemekre és a szilentblokkokra.
A kormányzás elektromos rásegítésű, és az ígéretek szerint pontosabb lett az elődmodellhez képest, mivel megszüntették a gumi rögzítéseket az alváz és a karosszéria között.
Külső méreteit tekintve a Mégane hasznos módon nőtt: hossza 64 mm-rel nőtt, míg tengelytávja 28 mm-rel lett hosszabb. (A különbség a hosszabb első túlnyúlásnak köszönhető; a hátsó 21 mm-rel rövidebb lett.)
Az autó alacsonyabb és szélesebb lett, a Renault szerint a szegmens legszélesebb nyomtávjával rendelkezik. Az új arányokat úgy tervezték, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a megjelenése, bár a Mégane kissé tömör hatást kelt, főként az agresszív családi arculatú frontrésze miatt. Modern, letisztultabb lett, de nem feltétlenül harmonikusabb.
A motorválaszték egyszerű volt, de nem különösebben újító: négyféle erőforrásból lehetett választani, egyik sem teljesen új fejlesztés. A tesztelt egység – a jól ismert 108 lóerős 1.5 dCi dízel – volt a legrégebbi, hosszú éveken át használták Renault- és Nissan-modellekben is. A másik dízel, a 128 lóerős 1.6 dCi, újabb volt ugyan, de nem kevésbé ismerős.
Ugyanez elmondható a 128 lóerős 1.2 TCe benzinmotorról, amely a benzines kínálat alapját képezte, a paletta csúcsán pedig a 202 lóerős 1.6 literes turbómotor állt.
A hétfokozatú EDC duplakuplungos automata sebességváltó alapfelszereltség volt a GT változatban, és opcióként elérhető volt az 1.2 TCe 130-hoz is. Az 1.5 dCi dízelhez is kérhető volt hatfokozatú EDC, de hatsebességes kézi váltó volt az alapváltozat.
