A gyerek a melegtől és a bezártságtól felébredve felismerte a helyzet súlyosságát. Egy filmélményből merítve elővette az ablaktörő kalapácsot, és többszöri próbálkozás után betörte az egyik vészkijárat üvegét. A zajra felfigyelt a sofőr, aki épp a telephely mosdójában tartózkodott – és ekkor szembesült azzal, hogy egy gyermek maradt a buszon.
A szülők szerint a lány legalább fél órát tölthetett a tűző napon felforrósodott járműben – teljesen egyedül.
Felelősség kérdése:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Range Rover Evoque története a forradalmi külső mögött inkább evolúciós volt. Mivel ugyanazon a Merseyside-i gyártósoron készült, mint a Freelander, a két autó szerkezete szorosan összefonódott.
Az Evoque mérnöki megoldásai ugyan egyediek voltak, de a Freelanderrel való kapcsolatok, amelyek a szerkezet körülbelül 30 százalékát tették ki, nélkül nem lett volna Evoque.
A Range Rover akár 100 kg-mal könnyebb volt, mint a Freelander, részben azért, mert sokkal rövidebb (4355 mm, ami rövidebb, mint egy Volkswagen Golf), részben pedig a testpaneleknél és a futóműnél alkalmazott nagyobb arányú alumínium és műanyag használat miatt.
Ez része volt a hatékonyság növelésének, akárcsak az Evoque elektromos szervokormányának, amelyet nem a karosszériára, hanem az első alvázra szereltek, hogy jobb kormányérzetet biztosítson.
A Freelanderben, valamint több Ford, Peugeot és Citroën modellben használt 2,2 literes dízelmotort az Ingenium 2,0 literes dízel két változata váltotta fel.
A korai 2,2 literes dízel indításakor kellemes meglepetés volt az alapjárati zörgés hiánya. Finomságban az autó a Jaguar XF-ben használt motorhoz hasonlóan teljesített.
Az 1815 kg-os tömeg mozgatásához az Evoque 178 lóereje viszonylag szerénynek számított. A tesztpályán 9,5 másodperc alatt gyorsult 0-ról 60 mérföld/órára, 30-70 mph közötti gyorsulása szintén 9,5 másodperc volt. A hivatalosan megadott végsebesség 124 mph volt. Ezek egyáltalán nem voltak rossz eredmények.
Az Evoque a Land Rover Terrain Response rendszerével volt felszerelve, amely nemcsak a hardver és a stabilitási szoftver reakcióját szabályozta különböző útfelületeken, hanem azt is, hogy mennyi gázpedálmozdulat szükséges a haladáshoz.
Ha a rendszer „no program selected” vagy Dynamic módba volt állítva, amelyek útra valók, a reakciók tiszták és simák voltak. Az autó enyhén „kúszott” álló helyzetből, a váltás tiszta volt, a hatfokozatú automata pedig kifinomultnak hatott.
A sima haladás könnyű volt, a váltó pedig többnyire intelligensen működött. A legjobb fogyasztást a Drive programban produkálta, így néha egy kicsit zavartan reagált, ha többlet teljesítményt kértünk tőle. A 148 lóerős eD4 változat kétkerék-meghajtású volt.
