Egy háttérből figyelő, ám annál elszántabb szereplő hosszú hónapok óta készül valamire. A nyilatkozatai egyre árulkodóbbak, a mondatai egyre határozottabbak. Azt mondja, nem érzi már magát motiváltnak a jelenlegi szerepében. Valami másra vágyik. Többre. Új kihívásra.
„Elértem, amit lehetett, de most valami egészen más vonz. A színpadon már mindent megmutattam. A célom most az, hogy ne csak táncosként, hanem gondolkodóként, szakértőként, műsorvezetőként is bizonyítsak. És tudom, hogy készen állok rá” – fogalmazott egy interjúban.
KI VÁLTJA NÓRÁT? A KÖVETKEZŐ OLDALON MUTATJUK!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A vadonatúj Kona leglátványosabb változása egyértelműen a külseje, amely szinte semmiben sem emlékeztet az előző generációra. SangYup Lee formatervezési igazgató vezetése alatt a Hyundai nem ismer kompromisszumot a dizájn terén – ezt már a Tucson új stílusával megmutatta, majd az Ioniq 5 és 6 elektromos modellekkel érte el csúcspontját. Bár nincs kifejezett „Hyundai-arc”, az új Kona mégis tökéletesen illeszkedik ebbe a formanyelvbe a merész, feltűnő megjelenésével.
Oldalnézetből egy hangsúlyos él fut végig, a kerékjárati ívek pedig szinte túlzóan nagyok. A Hyundai elmondása szerint az új Konát alapvetően elektromos autónak tervezték, ami látszik is – például a viszonylag kicsi hűtőrácson. A frontrészt inkább egy teljes szélességben végigfutó fénycsík, az úgynevezett Seamless Horizon Lamp uralja.
Éljenek az alapfelszereltségű modellek! Az Advance tesztautónkban az üléskomforton kívül nem sok hiányt éreztünk, ráadásul külön öröm, hogy kézi váltóval szerelték – főleg, hogy ez a váltó igazán jól sikerült.
Mechanikailag a Kona már kevésbé meglepő. Az előző modell volt az egyik első, amely a Hyundai és a Kia elsőkerék-meghajtású, többféle hajtásra alkalmas platformját használta – az új generáció ennek továbbfejlesztett változatára épül. Most K3 néven fut, és a Kia Niroval osztozik rajta. Benzines, hibrid és tisztán elektromos hajtásláncokat is képes befogadni.
Plug-in hibrid változat nincs, viszont kétféle tisztán elektromos verzió érhető el: a Standard Range 154 lóerős elektromotorral és 48,4 kWh-s akkumulátorral rendelkezik, míg a Long Range változat 215 lóerőt és 65,4 kWh-s akkumulátort kínál. Ezek valamivel erősebbek, mint a korábbi Kona és a mostani Niro elektromos változatai. A gyorstöltés is fejlődött: már 102 kW-os teljesítménnyel lehetséges.
A teljes hibrid hajtáslánc is ismerős lehet, hiszen pontosan megegyezik a Niroban találhatóval: egy 104 lóerős, szívó négyhengeres benzines motort, egy 43 lóerős villanymotort és egy 1,56 kWh-s akkumulátort alkalmaz, amely az utastér alatt kapott helyet. A legtöbb más hibriddel ellentétben ez hatfokozatú duplakuplungos automata váltón keresztül hajt.
A dízelmotorokat elhagyták ebben a generációban, mivel ebben a szegmensben gyakorlatilag megszűnt rájuk a kereslet. Helyettük két turbós benzines közül lehet választani: egy 1,0 literes, háromhengeres, 118 lóerős, valamint egy 1,6 literes, négyhengeres, 195 lóerős változat közül. Mindkettő elérhető kézi vagy duplakuplungos váltóval, de egyikben sincs hibrid rásegítés, noha a Hyundai más modellekben kínál 48V-os mild-hybrid verziót az 1,0 literes motorhoz.
Az első felfüggesztés MacPherson rendszerű, a hátsó pedig a benzines modelleknél csatolt lengőkaros (torsion beam), míg a nehezebb hibridek és elektromos változatok hátul többlengőkaros (multi-link) futóművet kapnak. Bár az akkumulátor nem túl nagy, a hibrid mégis 115 kg-mal nehezebb, mint egy belépő szintű, kézi váltós benzines modell – mint amilyen a tesztautónk is volt. Ennek tömege 1352 kg, amelyből az első tengelyre 61%, a hátsóra 39% jutott.
