Sokan úgy érzik, mára eltűnt a régi munkafegyelem. Gyakoribb a késés, a figyelmetlenség és a minimális erőbefektetés. Vannak, akik már az első kihívásnál munkahelyet váltanak, mások inkább csak „ott vannak”, mintsem dolgoznak. A felelősségérzet sokaknál háttérbe szorult, helyette a „csak legyen meg valahogy” hozzáállás lett jellemző. A home office és a túlzott szabadság gyakran elmosta a határokat a munka és a lazsálás között – sok helyen hiányzik az önfegyelem és a belső motiváció.
LÉTEZIK MÉG BIZTOS, „NYUGDÍJAS ÁLLÁS”?
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Kia régóta túl van már a jelentős értékvesztés időszakán. Szakértői adataink szerint a Stonic három év és 36 000 mérföld után az eredeti értékének 45–48 százalékát képes megőrizni. Ez több kis SUV-hoz hasonlóan átlagos érték, ám nem éri el a Ford Puma teljesítményét, amely azonos idő alatt várhatóan 52–54 százalékot tart meg az értékéből.
A pontosabb értékeléshez érdemes kipróbálni az ingyenes autóértékelő eszközünket.
A beltér, a dizájn és a technológia tekintetében a Kia Stonic éppen elég stílust és csillogást kínál, de nincs semmi radikálisan újszerű vagy feltűnő sem kívül, sem belül. A Stonic célcsoportja egyértelműen azok a vásárlók, akik egy kis SUV-t keresnek egy kis karakterrel, de nem túl hivalkodót – így például nem olyan karakteres, mint a Hyundai Bayon vagy a Ford Puma. Ha nem szereted az autók túlzó megjelenését, ezt akár előnyként is értékelheted.
A Stonic nem unalmas vagy kopottas, különösen a világosabb színváltozatokban mutat jól. A crossover megőrzi a „Tiger nose” hűtőmaszkot és a hátranyúló fényszórókat a testvérmodell Rio-val megegyezően, de az SUV stílus jegyében a karosszéria izmosabb és masszívabb hatású. A fekete műanyag küszöbvédők, a kerékjárat-trimdek és az alapfelszereltségként adott tetősínek mind hozzájárulnak egy kissé kalandosabb megjelenéshez, amely jól illik a fényes fényezéshez. A Kia mérnökei újrahangolták a Rio MacPherson első futóművét és csavar- vagy torsion-sugaras hátsó tengelyét a Stonic magasabb súlypontjának megfelelően, így a kis SUV agilisabbnak, viszonylag dőléstől mentesnek és összeszedettnek hat. A kormányzás könnyű, bár nem túl közvetlen, a sebességváltó pedig egyszerű és sima.
Bár a Stonic elég jó tapadást kínál, sosem érződik teljesen stabilnak mozgás közben. A futómű kissé ugrál, az erősebb úthibákon a csillapítás nem olyan sima, mint egyes vetélytársaknál. Autópályán sem olyan kényelmes vagy pihentető, mint néhány versenytársa. Dőlése kicsi, és viszonylag nagy sebességgel is lehet kanyarodni, de a Stonic sosem olyan szórakoztató, mint például a Ford Puma, és nem is nyújt annyi magabiztosságot, mert ez a bizonytalanság ront a többi elfogadható dinamikai tulajdonságán.
A korábban elérhető motorok teljesítménye sosem volt kiemelkedő, de az 1,0 literes, háromhengeres turbómotor előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. Ez a kisebb turbós egység 99 lóerőt ad le, és viszonylag zajtalanul, problémamentesen szolgáltatja a teljesítményt. Kicsit zörgős alapjáraton, de szépen húz, és jól pörög. Mozgás közben a Stonic kifinomult, és viszonylag csendes a tempós haladás során.
A motor jól reagál a mindennapi vezetési igényekre, a kézi váltós verzió 0-100 km/h (0-62 mph) gyorsulása 10,7 másodperc, végsebessége pedig 185 km/h (115 mph), ami nem rossz. Az automata változat 11,7 másodperc alatt gyorsul 0-62 mph-re, és a végsebessége 175 km/h (109 mph) körül alakul.
