A Szerencsekerék egyik legutóbbi adása váratlanul emlékezetes pillanattal ajándékozta meg a nézőket. Balogh Eleni egy egyszerű szót sem tudott helyesen értelmezni, ami miatt Kasza Tibi is alig hitt a fülének. Eleni azonban nem jött zavarba, sőt, ragaszkodott hozzá, hogy ő pontosan azt olvasta fel, ami a papírra volt írva:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Ennek ellenére az összhatás nem igazán meggyőző: a rugózás gyakran túlságosan lágy, az autó ringatózó, „lebegő” érzést kelt – különösen autópályán, ahol ez nemcsak kényelmetlen, hanem bizonytalanságérzetet is adhat a vezetőnek. Tovább rontja a helyzetet, hogy nagyobb sebességnél az utastérbe feltűnően sok úthang és menetzaj szűrődik be, ami hosszabb távon fárasztóvá és kellemetlenné teheti az utazást.
A legidegesítőbb jellemző azonban kétségtelenül a vészhelyzeti sávtartó asszisztens működése. Ez a rendszer teljesen kiszámíthatatlanul viselkedik: figyelmeztetés nélkül aktiválódik, majd hirtelen elkezdi irányítani az autót, oldalirányban tolva azt – gyakran épp egy másik sáv felé vagy a szalagkorlát irányába. A rendszer aztán ugyanolyan váratlanul ki is kapcsol, pont akkor, amikor már épp kompenzálni kellene a beavatkozását. Ez nemcsak zavaró, hanem kifejezetten veszélyes is, és semmiképp sem növeli az ember bizalmát az autó elektronikájában.
A Toyota Urban Cruiser nevéhez képest nem nyújt igazán városi élményt: az irányíthatósága, a technológiái és az ergonómiája is hagynak kívánnivalót maguk után. Az utazási komfort egyedül a Suzuki által hangolt futóműnek köszönhető, de még ez sem tudja teljes mértékben kompenzálni az autó egyéb gyengeségeit.
A legnagyobb kifogásunk azonban a Toyota által „aktív kanyarodásvezérlésnek” nevezett rendszerrel kapcsolatban merül fel. Ez lényegében egyfajta nyomatékelosztás fékezéssel, ami azt jelenti, hogy amikor a kanyarban haladunk, az autó a belső oldalon lévő kereket lefékezi, hogy megelőzze az alulkormányzottságot – vagyis azt, hogy az autó egyenesen csússzon ki a kanyar helyett. Papíron ez jól hangzik, és technológiailag nem is új, de a gyakorlatban nem volt könnyű észrevenni, hogy valóban működik-e, amikor a spanyol vidéken kanyargós utakon teszteltük az autót. Viszont volt egy kellemetlen mellékhatás: az autó hátulja teljesen bizonytalannak érződött, mintha egyáltalán nem tapadna az úthoz. Ez a fajta érzés egyáltalán nem megnyugtató, különösen, ha az ember utasként ül benne – ilyenkor az élmény még természetellenesebb és zavaróbb volt.
