A dal rövid idő alatt hatalmas sikert aratott – László Attila, a Csillag születik egykori győztese ezzel a megható előadással kívánt áldott, békés húsvéti ünnepeket mindenkinek. MUTATJUK A TOVÁBBI RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Az utastér lényegében az Eletre belső terét idézi – vagyis olyan fényűző, hogy az meglepetést okozhat azoknak, akik most először ülnek egy újkori Lotusban. A műszerfal kellemes elegye a lágy íveknek és a széles, letisztult felületeknek, az anyaghasználat pedig különösen érdekes: szőtt textíliák és bőr kombinációja, köztük – ami manapság igazi ritkaság – valódi Alcantara.
Kár, hogy a központi érintőképernyő ennyire uralja a látképet. Bár éles és gyorsan reagál, elvesz valamit abból a klasszikus GT-hangulatból, amit az Emeya egyébként remekül hozna – és amit néhány vetélytárs még képes is megadni. Már említettük az Emeya teljesítményének mértékét: az, hogy 160 km/h fölött – amikor az elektromos autók hajlamosak veszíteni a lendületükből – a Lotus képes tartani a lépést egy Audi RS6-tal, lenyűgöző. És ez még csak az S verzió volt, ami papíron 4,2 másodperc alatt gyorsul 100-ra. Az R ugyanezt 2,8 másodperc alatt tudja.
Mindkét változat végsebessége valamivel 240 km/h fölött van, és ez inkább a váltó áttételezésének, semmint mesterséges korlátozásnak tudható be – ellentétben sok német szuperszedánnal. Az R verzió 2 mérföld/órával (kb. 3 km/h-val) gyorsabb, végsebessége 156 mph (kb. 251 km/h).
A teljesítmény karakterét tekintve a Lotus üdítő módon elkerülte a furán hangzó, szintetikus motorhangokat. Ezek az autók inkább „természetesen” szólnak: alacsony sebességnél hallani némi elektromotor-sírást, amit aztán fokozatosan elnyom a – szerencsére igen visszafogott – menetzaj és szélzaj.
A gázpedál reakciója is intuitív – csak akkor rántja meg hirtelen az Emeya az utasait, ha valaki ólomlábú módon tapos rá. Szerintünk azonban az S teljesítménye bőven elegendő, és közúton még valamennyire ésszerűnek is érződik.
