„Nagyon szépen köszönöm ! Csodálatos zenét tettel le ismét az asztalra ! Minden tiszteletem a tiéd!” – írta egy másik rajongó. A dalt- YT-n tudod meghallgatni Bár tudnék így szeretni – címmel! Neked hogy tetszik?
Forrás: MSN / FB / BPW
Ez is érdekelhet:
Amikor eljön az indulás ideje, csak rá kell lépned a fékre, és be kell húzni egy masszív érzetű váltókart D állásba – minden kapcsoló az Emeyában meglepően szilárd, prémium érzetet kelt. Innentől kezdve pedig az élmény attól függ, melyik változatban ülsz.
Az R nemcsak az erősebb, „durvább” hátsó villanymotorral van felszerelve, hanem aktív dőlésszabályzó rudakkal, hátsókerék-kormányzással és karbon-kerámia fékekkel is (utóbbi főként a rugózatlan tömeg csökkentése miatt előnyös). Saját hangolást kapott a kétkamrás légrugós felfüggesztéshez is, ami a nem csekély, 2590 kg-os önsúly kordában tartásáért felel. Mégis, nem az R nyűgöz le igazán – hanem a 100 kilóval könnyebb S. Őszintén szólva nem is emlékszem, mikor volt utoljára két ugyanazon típusú autó ennyire eltérő karakterű.
A különbségek a részletekben rejlenek: ahogy a kormány elkezd nehezedni, ahogy a karosszéria reagál az oldaldőlésre, vagy ahogy a fékpedál viselkedik – mind sokkal kifinomultabb az S-ben. Mindkét modell remek választás lehet hosszú távú utazásokhoz is: az utastér zajszigetelése kiváló, a töltési sebesség meghaladja a 300 kW-ot, és az okos navigáció is segíti az utazást. De míg az R egy „egyenesen a célra” típusú szuper-EV, addig az S – ha szabad ilyet mondani – valamiféle klasszikus Lotus-hangulatot idéz.
Kell ezt magyarázni? Talán nem. Senki nem várja el, hogy a nagyméretű, németes precizitással fejlesztett Emeya úgy kanyarodjon, mint egy Evora. De az S mégis úgy viselkedik, mint egy olyan autó, amit olyan mérnökök raktak össze, akik értik, mitől lesz egy jármű jól vezethető – és akiknek meg is engedték, hogy erre koncentráljanak. Még akkor is, ha ezt az autót a legtöbben nem a kormányzás visszajelzése, hanem a teljesítmény/ár/technológia hármas alapján fogják megvenni.
