Az egykori színésznőnek napi szintű orvosi kontroll és speciális kezelések jelenléte vált szükségessé. A jelenlegi beavatkozások csak intézményi környezetben kivitelezhetők, így a szakemberek határozott javaslata alapján újra kórházi ellátásban részesül.
Október végén már olyan állapotba került, hogy megkezdhette a rehabilitációt, ami karácsony előtt ideiglenes hazatéréssel zárult. Azóta otthonában gyógyult, időnként járóbetegként látogatva vissza kezelésekre.
EZÉRT KELL ÚJRA KÓRHÁZBAN LENNIE:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Honda Accord komoly múltra tekint vissza – ez a tény valószínűleg sokakat vonzott a 2008-ban bemutatott nyolcadik generációs modellhez.
Gondoljunk csak az 1980-as évek közepén megjelent, markáns vonalvezetésű harmadik generációs Accord Aerodeckre, az áramvonalas hatodik generációs Coupéra vagy a nagyra értékelt Type R változatra az 1990-es évek végéről – és ne feledkezzünk meg az elegáns kombikról sem, melyek a modell történetét végigkísérték.
A fordulatszámmérőbe épített „fel/le” sebességváltási jelzés elméletben hasznos, de a valóságban zavaróan világít.
Vicky Parrott
Így hát, amikor az emberek megjelentek a Honda kereskedésekben az új Accord premierjén, nagy várakozásokkal érkeztek – különösen, mivel az öt évvel korábban bemutatott előző generáció nagy sikert aratott.
Első ránézésre az új modell csupán az előző továbbfejlesztett változatának tűnt – kissé nagyobbnak és részletgazdagabbnak. A karosszériaválaszték maradt: szedán és kombi (Tourer), a motorpaletta pedig továbbra is 2.0 és 2.4 literes benzinmotorokból, valamint 2.2 literes dízelekből állt, különböző teljesítményszinteken. (Meg kell jegyezni, hogy a dízelmotor alaposan átdolgozásra került.)
De a látszat csalhat. A nyolcadik generációs Accord valójában teljesen új fejlesztés volt. A műszerfal dizájnja is újdonságot sugallt, és a technikai érdeklődésűek észrevehették, hogy az autó súlya nőtt, valamint hogy a kombi most már ugyanakkora tengelytávval rendelkezett, mint a szedán – ennek köszönhetően a csomagtartó mérete csökkent.
A szedán csomagtere is kisebb lett, ami a nagyobb, többkaros hátsó felfüggesztés helyigényének tudható be. Miután a bemutató csillogása elült, nyilvánvalóvá vált, hogy az Accord nehéz helyzetbe került – alulról a kedvező árú, de remek Ford Mondeo szorongatta, míg felülről a stílusosabb és karakteresebb Mercedes C-osztály és BMW 3-as sorozat jelentett konkurenciát.
Ezért ma a használtautó-hirdetések nem hemzsegnek Accord modellektől. A szedánok messze többségben vannak a Tourerekhez képest, így az utóbbiak értékesebbek. A dízelek száma kissé meghaladja a benzinmotorosokét – ami nem meglepő, tekintve a modell népszerűségét a céges autóvásárlók körében.
A motorokról szólva: a ritka, 198 lóerős 2.4 i-VTEC benzinmotor nem igazán állja meg a helyét – zajos, és a hozzá tartozó ötfokozatú automata váltó visszafogja a teljesítményét. A 154 lóerős 2.0 i-VTEC lomhán mozog, és emelkedőkön alaposan fel kell pörgetni.
Maradnak a 2.2 i-DTEC dízelek. A 148 lóerős változat finoman jár és halk, de kissé lassú. A 177 lóerős kivitel jobb választás – bár még ritkább –, viszont 380 Nm-es nyomatéka miatt érdemes keresni. A hatfokozatú kézi váltó (amely a 2.4i kivételével minden modellhez elérhető volt) könnyen és pontosan kezelhető.
A modellt 2011-ben ráncfelvarráson is átesett: új orrkialakítás, hátsó lámpák és kisebb belső frissítések érkeztek. Az ergonómiai szempontból problémás műszerfal azonban nem változott. A hátsó lábtér kissé szűkös, de egyébként a belső tér kellemes hangulatú.
Számos felszereltségi szint volt elérhető, de manapság főként az ES (általános kényelmi extrák) és az EX GT (motoros sportülések, napfénytető) változatok találhatóak meg a piacon. Menet közben az Accord stabilan viselkedik, autópályán nagyon kényelmes, csendes és kulturált utazási élményt nyújt.
