Az asszony néhány nap elteltével átkerült egy Fejér megyei szociális intézménybe, ahonnan agresszív viselkedés miatt visszakerült a székesfehérvári pszichiátriára. Ahelyett, hogy leállították volna a demens betegeknél veszélyesnek tartott szert, az orvos tovább emelte az adagját. Az eredmény? Egy súlyos esés a szociális otthonban, amely során az asszony arccsontja eltört. Két héttel később már eszméletét is elvesztette – ekkor derült ki, hogy a gyógyszer adagja messze túllépte a biztonságos szintet, és a kezelést az előírtnál jóval hosszabb ideig folytatták.
EZT TETTE A FIA:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Ahogy abban az időben sok riválisa, úgy a Mégane is egy moduláris architektúrára épül, amely különféle méretű, első motoros járművek széles választékának alapjául szolgál.
A platform neve CLF, és öt cserélhető modul köré épül: az utastér, a motortér, az első padlólemez, a hátsó padlólemez és az elektromos rendszer.
A Mégane alapját képező CMF-C/D kódnevű padlólemez nemcsak a hasonló méretű Renault Kadjar és Nissan Qashqai modellekkel közös, hanem a nagyobb Renault Espace-szal és Talisman-nal is.
A platformhoz egy hagyományos ötajtós futómű társul: elöl MacPherson rugóstagokkal, hátul pedig csatolt hosszlengőkarral (torziós rúddal).
Független hátsó felfüggesztés – amit több vetélytárs is előnyben részesít – kombinálható ugyan a CMF platformmal, de ezt kizárólag összkerékhajtású modelleknél kínálták, márpedig ilyen nem szerepelt a Mégane kínálatában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hiányozna belőle az innováció: a Renault Sport által átdolgozott GT csúcsváltozat például 4Control rendszert kapott, ami a szegmens első négykerék-kormányzása volt akkoriban.
A futóművet több ponton is módosították, külön figyelmet fordítva a lengéscsillapítókra, az ütközőkre és a szilentblokkokra.
A kormánymű elektromos rásegítésű, és a gyártó szerint precízebb lett, mivel megszüntették az alváz és a karosszéria közötti gumibakokat, amelyek az előző generációban még jelen voltak.
Külső méreteit tekintve a Mégane észrevehetően nagyobb lett: a teljes hossza 64 mm-rel nőtt, míg a tengelytáv 28 mm-rel. (A különbség főként az első túlnyúlás meghosszabbításából adódik, a hátsó rész ugyanis 21 mm-rel rövidebb lett.)
Az autó szélesebb és alacsonyabb is lett, a Renault pedig azt állította, hogy a legszélesebb nyomtávval rendelkezik a szegmensében. Az új arányok célja az volt, hogy vizuálisan kiegyensúlyozottabb megjelenést adjanak a modellnek, bár a Mégane kissé zsúfoltnak hat a markáns, családi arculatot hordozó orrkialakítás miatt. Az összhatás modernebb és letisztultabb lett, bár nem feltétlenül harmonikusabb.
A motorválaszték egyértelmű volt: a bevezetéskor négy erőforrás közül lehetett választani, de egyik sem volt teljesen új fejlesztés. A tesztelt motor a jól ismert 108 lóerős 1.5 dCi dízel, amely hosszú időn át szolgált különféle Renault és Nissan modellekben. A másik dízel, a 128 lóerős 1.6 dCi újabb volt, de szintén ismerős konstrukció.
Ugyanez igaz a benzinmotorokra is: a kínálat alapját a 128 lóerős 1.2 TCe képezte, a csúcsot pedig a 202 lóerős 1.6 literes turbómotor jelentette. A GT modellben alapból, az 1.2 TCe 130 esetén pedig opcióként hétfokozatú EDC duplakuplungos automata váltót kínáltak. Az 1.5 dCi is rendelhető volt hatfokozatú EDC-vel, de a legtöbb esetben hatfokozatú kézi váltóval szerelték az autót.
