A rendszerben nemcsak egyszer használatos, hanem többutas palackok is vannak! Amit visszaváltás után nem zúznak össze, hanem újratöltésre kerül sor az italgyártóknál. Ezeket egy palack embléma különbözteti meg, és a visszaváltási összeg 25 és 70 forint között változhat.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Eddig a Pulsar CMF platformja egy igazán kellemes vezetési élményt nyújtó autót hozott létre, a Nissan Qashqai-t, és egy meglehetősen jellegtelent, a Nissan X-Trail-t. Sajnos a Pulsar inkább az utóbbihoz áll közelebb. Ahogy a formatervezés is a praktikusságot helyezi előtérbe, úgy a menetdinamika is leginkább a könnyű kezelhetőségre koncentrál, nem sok minden másra.
Ebben a tekintetben az autó igazán tiszteletre méltó. Méreteivel a kategória nagyobb szereplői közé tartozik, de könnyű kormányzása, jó kilátása, mérsékelt saját tömege és viszonylag élénk motorja révén a Pulsar olyan kényelmes és felhasználóbarát vezetési élményt nyújt, amit inkább az eggyel alacsonyabb kategóriához szoktunk társítani.
Emellett ez a könnyed karakter tovább erősödik azzal a kissé lágy rugózással, amit tesztautónk üléseinek szivacsossága szubjektíven még puhábbnak érzékeltetett. A kényelem és a barátságos, kellemes hangulat kívánatos tulajdonságok egy családi ferdehátú esetében, és a haladás szinte teljes zavarhatatlansága igazán kedves társasággá teszi a Pulsart az utazás során.
A probléma az, hogy az autó dinamikai mélysége körülbelül egy papírlapéval vetekszik. Jaj annak a sofőrnek, aki megunná a nyugodt kocogást, mert a Pulsar olyan mélyen ragad bele ebbe a szerepbe, hogy egyszerűen képtelen kitörni belőle.
Míg a Nissan legjobb riválisai gondoskodtak róla, hogy ferdehátúik legalább mérsékelten izgalmasabbá válhassanak, ha a vásárlók úgy kívánják, a Pulsar olyan ernyedt, mint egy tollpárna egy homokzsákfalban.
Ez részben a kezelőszervek érdektelenségének és az együttérző futóműnek köszönhető, amely képtelen ellenállni az élénkebb vezetési stílusnak — de valójában arról van szó, hogy a Nissan a fejlesztés egy pontján úgy döntött: ez így már elég jó. Számunkra viszont nem az.
A legtöbb esetben a Pulsar a hagyományos elsőkerék-meghajtású, első motoros ferdehátúak módján közelíti meg a határait. A tapadás – különösen nedves úton – meglehetősen tisztességes, és amikor az elfogy, a Nissan fokozatosan kezd alulkormányzottá válni.
Csak a MIRA állandóan vizes tesztpályájának szélsőséges körülményei között mutat a Pulsar bármiféle gázpedállal módosítható viselkedést, és még akkor is – váratlanul – könnyen olyan megpördülésbe kerülhet az ember, amiből már nem lehet visszajönni, ha nem reagál elég gyorsan a hátulja mozgására.
