Pont Húsvétkor! Most minden imára szükség van Sallai Nórának!

A Jóban Rosszban című televíziós sorozatban Nóra hosszú éveken keresztül együtt dolgozott és játszott Madár Veronikával, aki kolléganőjeként nemcsak a képernyőn, hanem a való életben is közel került hozzá. Most Veronika is megszólalt a legfrissebb fejlemények kapcsán, és megosztotta gondolatait, érzéseit a nyilvánossággal azzal kapcsolatban, ami Nórával történt.
Olyan a helyzet, hogy imára van szükség! EZT NYILATKOZTA BARÁTJA:

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

A Toyota modern benzines-elektromos hibrid hajtásláncával szerzett vezetési élmény ma már annyira megszokottá vált, hogy a C-HR volánjánál ülve kevés brit autós fog különösebb meglepetést tapasztalni.
Ezért is csalódás, hogy az 1.8-as változat pontosan azt a kissé unalmas, egydimenziós karaktert hozza, amit a Toyota hibridekkel kapcsolatban évek óta megszoktunk – különösen annak fényében, hogy a C-HR-t egyébként kifejezetten merész és stílusos crossoverként pozicionálták.
Pedig nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hogy a C-HR hibrid hajtáslánca sportosabb karaktert kölcsönözzön az autónak, mint amit például a kissé konzervatívabb Nissan Qashqai, Seat Ateca vagy Renault Kadjar nyújt. Ráadásul a Prius legutóbbi generációja, amely technikailag azonos hajtásláncot használ, már bizonyította, hogy lehet ezt jobban is csinálni – így joggal voltak elvárásaink a C-HR-rel szemben.

Ennek ellenére a C-HR nemcsak lassúnak érződik, hanem vonakodónak is. A megszokott Eco, Normal és Power módokat kínálja ugyan, de ezek nem a középkonzolon található kapcsolóval állíthatók, hanem a kormánygombokkal, a fedélzeti menüből – így könnyű elsiklani felettük, és akár hosszabb ideig is úgy vezethetjük az autót, hogy nem is tudjuk: létezik mód a gázreakció javítására.
Papíron mindössze körülbelül egy másodpercet veszít a riválisokhoz képest 0–100 km/h-s gyorsulásban, és még kevesebbet 50–110 km/h-s rugalmasságban. Ám mivel padlóig kell nyomni a gázt ahhoz, hogy a C-HR egyáltalán elkezdjen lendületesen gyorsulni, az érzés alapján a különbség sokkal nagyobbnak tűnik.
A Toyota továbbra is a regeneratív és a hagyományos súrlódásos fékezés keverését alkalmazza, aminek következtében a fékpedál viselkedése néha szivacsos, máskor túl érzékeny. Ezt ugyan meg lehet szokni, de az első találkozások során zavaró lehet.
Ami viszont dicséretet érdemel: az autó gyorsabb kanyarokban is stabilnak és kiszámíthatónak érződik – tehát a futómű és az alváz kiváló alapokkal bír. Kár, hogy a hajtáslánc nem tud lépést tartani ezzel az igényesebb karakterrel.