A közönség nagy része pedig egy emberként állt melléjük: énekeltek, tapsoltak, táncoltak, mintha ezzel akarnák jóvátenni azt, amit egyetlen ember elrontott.
– „Ez nem egy falunap volt” – mondta később Zsuzsi. – „Ez egy nagy fesztivál, ahol az emberek fizettek azért, hogy minket lássanak.”
Közel kétezer ember ünnepelte őket vastapssal. Gáspár Győző, immár 25 éve van a színpadon – és ez volt az első alkalom, hogy hasonló incidens történt velük.
A botrány tehát nem rombolta le az estét. Sőt: bebizonyította, hogy egy negyedszázados zenekart nem egy pohár dobása, hanem a közönség szeretete határoz meg. És ez az este – minden feszültsége ellenére – pontosan erről marad emlékezetes.
VIA TTOk
Ez is érdekelhet:
Fogadok, hogy a posta nagyszerűnek tűnt, mielőtt feltalálták az e-mailt. Egy helyi könyvtárnak kellett volna minden tudás forrásának tűnnie, mielőtt megjelent az internet. És a vezetékes telefonok valószínűleg hasznosnak tűntek, mielőtt még magunkkal vihettük a telefonunkat. Pont úgy, ahogy a Toyota Land Cruiserem is érthető vásárlásnak tűnt, mielőtt kipróbáltam volna egy modern Land Rover Defendert.
Amikor nemrég vettünk egy Defender 110 D300-ast, mindenképp kipróbáltam, mert a nagydarab brit valószínűleg a Toyotám legközelebbi riválisa, egy 5 méter hosszú, ötajtós 4×4-es, plüss belső térrel, nyomatékos, nagy kapacitású dízelmotorral, piacvezető terepjáró képességekkel és meglehetősen vonzó árral: 67 255 font a belépő szintű, de semmire sem vágyó SE-ért, 64 150 font pedig a kettő közül a jobb Invincible.
Természetesen mindkét jármű esetében kulcsfontosságú, hogy bármilyen terepen, akár nem is egy farmon, hanem egy sivatagi vagy dzsungelbeli kaland során, legyőzzék. Tudom, hogy a Land Cruiser gyakorlatilag megállíthatatlan, miután néhány hónappal ezelőtt egy nagyon kihívást jelentő erdős-dombos pályán megtanultam vele terepen közlekedni, és láttam már Land Rovereket őrült dolgokat művelni személyesen és filmen is. Mint ilyen, ebből a szempontból gyakorlatilag egyenrangúnak tekintem őket.
Amiben biztosan nem egyformák, az az aszfalt. A Land Cruiser valóban nagyon régimódinak érződik, mintha az úttartás nem lett volna igazán prioritás a fejlesztése során. A Defender ezzel szemben szinte szükségtelenül jónak érződik, és nem csak összehasonlításképpen.
Hogyan lehet egy igazi terepjáró ilyen simán és kényelmesen menni? Hogyan lehet a kormánykerék ennyire összeköttetésben? Hogyan lehet a kezelhetőség ilyen éles? Hogyan lehet a kifinomultság ennyire lenyűgöző? Nos, a monocoque karosszéria a különálló váz helyett nagyszerű kezdet, de ennél sokkal többről van szó.
