Az első nagy lépést Temesvár tette meg, és ezzel lavinát indított el. A város hat temetőjében kizárólag természetes anyagból készült díszeket engedélyeznek.
A változás azonban itt nem állt meg. A Szatmár megyei Pálfalva egészen új irányt vett: a közösség a drága, pár nap alatt elszáradó koszorúk helyett gyűjtőládába adományoz az elhunyt családjának. A kezdeményezést a helyi plébános és a temetőgondnok indította el, és a visszajelzések szerint a családok sokkal többre értékelik a kézzelfogható segítséget, mint a múló pompát.
Az eredmény megdöbbentő: a műanyag koszorúk szinte teljesen eltűntek. A kérdés már csak az – vajon más települések is követik a példát, vagy újabb indulatokat szít majd a tiltás? Egy biztos: a temetők csendjét most heves vita zaja töri meg.
ÖN MIT GONDOL, SZÍVESEN VENNÉ, HA AZ ÖN TELEPÜLÉSÉN IS TILTÁS LENNE?
VIA Videkinfo
Persze nemcsak a nyers dinamika miatt tartják sokak „jövő‑klasszikusnak” a GR86‑ot; a Toyota már a megjelenésekor is elismerést kapott, a brit Autocar‑Beaulieu Future Classic díját is elnyerve, ami megerősíti, hogy egyes szakértők úgy vélik, ez az autó már most ikonikus státuszt érhet el a sportautók között – ha nem is a leggyorsabb, de az egyik legszerethetőbb.
A belső tér ugyan nem prémium‑ kategóriás luxusautó, és a minőségi érzet inkább visszafogottabb, mint mondjuk egy európai sportkupé esetén, mégis a maga egyszerűsége, könnyen érthető kezelőszervei és a vezető‑központú kialakítás azt a benyomást kelti, hogy nem a fadísz vagy a prémium bőr hatása fontos, hanem az, hogy minden kézre essen vezetés közben. A hátsó ülések inkább „tartalékok”, mint valódi felnőtt‑helyek, ami tükrözi is, hogy a GR86 valóban a vezető és első utasa számára készült, nem pedig családi utazásra.
A futásteljesítmény és a mindennapi használhatóság tekintetében a GR86 nem kimondottan takarékos: fogyasztása nehezen éri el a klasszikus sportautók alacsonyabb számát, és a CO2‑kibocsátása is viszonylag magas, ami a sport‑jelleg éllovasa. Ugyanakkor ez az ára annak, hogy egy atmoszférikus, szívó motor élményét élvezze a vezető, és nem egy feltöltött, turbós konstrukciót, amely gyakran elveszi az „élő” motor kapcsolódásának érzetét.
Piaci helyzetét tekintve a GR86 nem volt könnyen beszerezhető modell, és elég hamar kiszórták a készleteket, így sok helyen – például az Egyesült Királyságban – azt mesélik, hogy az autók gyakorlatilag elkeltek az érkezés napján, és utólag nehéz volt például újonnan vásárolni egy példányt. Ez a ritkaság még inkább hozzájárult ahhoz a kultusz‑érzéshez, ami a modellt körülveszi.
