Az élesztőt megfuttatjuk a tejben és a cukorban. A tálba kimérjük a liszteket. A margarint felszeletelve tesszük a tálba. Sót szórunk bele. Elmorzsoljuk a lisztet a margarinnal. Beletesszük az összes többi hozzávalót és jól összedolgozzuk. Gyúrjuk néhány percen át, ha kell, lisztezzük a deszkát, tésztát, kezünket, míg végül egy olyan tésztát kapunk, ami puha és nem ragad sem a deszkához, sem a kezünkhöz. Aztán egy lisztezett tálba tesszük a bucinkat, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen egy órát pihentetjük. Az óra leteltével egy edényből kidagadó tészta vár ránk. Kivesszük, átgyúrjuk és kinyújtjuk a deszkán úgy másfél – két centiméter vastagságúra. A pogácsa szaggatóval, ahogy mamám mondaná:”megpaskoljuk” a tetejét, azaz köröket nyomkodunk a tetejére, de sokat úgy egymásba vágjanak (de nem mélyen, csak annyira, hogy nyomott hagyjon), ez ahelyett van, hogy késsel vonalakat húznánk. Enélkűl felpúposodik a teteje és az már úgy nem az igazi. Megkenjük a villával felvert, kissé habos tojásfehérjével és az újabb titok: a tojásfehérjébe egy fél kiskanál fehérborsot keverünk, ami a kiváltságos ízt kölcsönzi neki és még egy fél kiskanál sót is.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
