A fordulópontot egy megalázó eset hozta el, amikor 17-18 évesen egy kisboltban, ahol pénzzel vásárolt, mégis el/se/t egy Túró Rudit. „A biztonsági őr elkapott, és a zs/bei/et kellett ki/rít/ni mindenki szeme láttára. Me/alá/ó volt. Krausz most már kiegyensúlyozottnak érzi az életét, és hálás azokért az emberekért, akik körülveszik.
Forrás: MSN / FB
Ez is érdekelhet:
A tesztelt Opera felszereltségű változatban kényelmes, szivacsos bőrülések fogadtak, különálló fejtámlákkal, állítható deréktámasszal és masszázsfunkcióval – ezek első hallásra prémium élményt ígérnek, ám a valóságban hiányzik belőlük a párnázás megfelelő oldaltartása, valamint nem állítható sem az ülőlap dőlésszöge, sem a hossza. Ez pedig hosszabb utakon, főként magasabb vezetőknek, kényelmetlenséget okozhat.
A hátsó üléssor mérete is inkább csak egy átlagos kisautó, azaz szupermini szintjét hozza. Három gyerek még elfér, de ha tinédzserekről vagy kisebb felnőttekről van szó, az már a határeset – magasabb utasok pedig érezhetően szűkösen fognak ülni, főként a fej- és lábtér hiánya miatt. Összehasonlításképp: egy Smart #1 jóval élhetőbb belső tereket kínál, és egyértelműen előnyben van e téren.
Az autó műszerfala első pillantásra elegánsnak, sőt, fényűzőnek is tűnhet, különösen a felső részek anyaghasználata alapján. A DS tervezői egyértelműen a látványos, szokatlan formavilágra helyezték a hangsúlyt – ezt mutatja például a rombuszformák ismétlődése az utastér több pontján. Ugyanakkor, ha jobban megvizsgáljuk az anyagokat, gyorsan kiderül, hogy a csillogás alatt nincs meg az a minőségi kidolgozottság, amit az ár alapján elvárnánk. A térd alatti részeken például kemény, karcos műanyagok dominálnak, a tárolórekeszek belseje nincs kibélelve, és a puha, kellemes tapintású anyagok szinte teljesen hiányoznak. A tesztautó „öregített művészi bőr” hatású dekorbetétje sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – sokkal inkább tűnt félkészen lefújt felületnek, mint valóban elegáns dizájnelemnek.
