Még soha nem fordult elő, hogy egy frissen megválasztott miniszterelnök ilyen stílusban támadjon egy hivatalban lévő államfőt – különösen úgy, hogy korábban még elfogadta annak gratulációját.
Az elemző szerint Sulyok Tamás saját politikai döntései miatt került ennyire kiszolgáltatott helyzetbe. Úgy fogalmazott: az államfő politikai elfogultsága és bátortalansága miatt „méltatlanná és szinte védhetetlenné” vált a pozíciójára.
Nincs menekvés? VAN VÁLASZTÁSA EGYÁLTALÁN? MUTATJUK!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
A hajtáslánc körül alakult ki a legtöbb vita. Az új Prelude ugyanis nem kapott nagy fordulaton üvöltő VTEC-motort és manuális váltót, amire sok rajongó számított. Ehelyett a Honda az e:HEV hibrid rendszert választotta, amelyet a Civicből ismerhetünk. A rendszer központja egy 2,0 literes benzines motor és két villanymotor együttese. A teljesítmény körülbelül 180-200 lóerő között alakul piactól függően, ami papíron nem tűnik kiemelkedőnek, főleg a Prelude név történelmi örökségéhez képest. Ugyanakkor a Honda filozófiája itt nem a nyers erőről szól. A villanymotor azonnali nyomatéka miatt az autó dinamikusnak érződik, miközben rendkívül takarékos is tud lenni. A gyári fogyasztásadatok 5 liter körüli átlagot ígérnek, ami egy sportos kupétól kifejezetten lenyűgöző érték.
Sokan kritizálták a manuális váltó hiányát, de a Honda mérnökei szerint a modern hibrid rendszer működése egyszerűen nem kompatibilis egy hagyományos kézi váltóval. A gyártó ezért egy érdekes kompromisszumot talált ki: létrehozták az úgynevezett S+ Shift rendszert, amely mesterséges váltásérzetet szimulál. A kormány mögötti fülekkel a vezető „kapcsolgathat”, miközben az elektronika hanggal, fordulatszám-szimulációval és nyomatékváltozással imitálja a valódi sebességváltást. Elsőre talán gimmicknek hangzik, de több tesztelő szerint meglepően jól működik, és sokkal élvezetesebbé teszi az autót, mint egy hagyományos CVT-érzetű hibridet.
A vezetési élmény az, ahol a Prelude igazán megmutatja karakterét. Bár nem olyan nyers és agresszív, mint egy Toyota GR86 vagy egy régebbi Honda Type R, mégis rendkívül kifinomult módon szórakoztató. A kormányzás pontos és természetes, az autó orra nagyon jól reagál az irányváltásokra, a futómű pedig kiváló egyensúlyt teremt a stabilitás és a komfort között. Több újságíró szerint a Prelude bizonyos helyzetekben még harmonikusabbnak érződik, mint a Civic Type R, mert kevésbé extrém a hangolása. Nem akar mindenáron rekordidőt futni a versenypályán, inkább arra koncentrál, hogy az országúti vezetés minden pillanata élvezetes legyen.
