Majka, aki tizenhat év után tér vissza az R/L-hez, ahol karrierje is indult, elmondta, hogy a döntését nem volt könnyű meghoznia. „A lényeges döntést nem azután hoztam meg, hogy megkaptam az ajánlatot az R/L-től, hanem miután a TV/2-nél történt egy-két dolog” – árulta el.
Forrás: MSN / FB / EZT
Ez is érdekelhet:
Itt van az Alfa szokásos gyors, könnyű, fix arányú kormányzása, amely megosztja a tesztcsapatát abban, hogy megfelel-e egy magasabb SUV-nak, vagy inkább idegessé és bizonytalanná teszi az autó kezelését. A karosszéria dőlését azonban jól kontrollálják, és ritkán érezni, hogy hiányzik a tapadás vagy a stabilitás a kanyarok közepén.
De nincs benne különösebb agilitás, igazán határozott kanyarodás vagy természetes sportosság, amikor a mild-hybrid autó kanyarodik, miután behúzta az orrát. És bár azt remélnénk, hogy a négykerék-meghajtású PHEV javíthatja az autó gázadásra reagáló futómű-egyensúlyát, és valamivel több vezetői élményt nyújt, valójában nem olvad össze túl meggyőzően a belsőégésű motorral hajtott első tengellyel, amikor keményen gyorsítunk ki egy kanyarból. Itt a Tonale egy kicsit mintha önmagával háborúzna, mivel a különböző hajtásláncok a saját, egyedi módjuk szerint reagálnak és válaszolnak.
A futómű kényelmét tekintve inkább az Alfa passzív lengéscsillapítós mild-hybrid Tonale tetszett nekünk jobban az olasz utakon, amely kellően jól kezelte a felszín egyenetlenségeit, és elkerülte, hogy túl keményen ütögesse meg a törött aszfaltot, mint a nehezebb PHEV modell az Egyesült Királyságban. Az utóbbi nehezen tartotta meg az autótestet és nem biztosította a megfelelő kényelmes futást vidéki utakon, az állítható lengéscsillapítói pedig azt éreztették, hogy vagy túl puhává vált, vagy keményebbé, de még mindig nem volt stabilabb. Az olyan autók, mint például a Giulia szedán folyékony precizitása messze van attól, hogy egyenlővé váljon, még akkor is, ha a Tonale a maga módján egy kicsit lelkesebben kanyarodik, mint az átlagos kompakt SUV.
