Az édesanya, Magdolna értetlenül áll a vádak előtt. Azt mondja, Jázmin már nem is nála élt, hanem a hivatalos apjánál, és a költözést közösen beszélték meg. Karácsonykor még boldognak tűnt, de az anyai megérzése azt súgta, hogy valami nincs rendben. Az iskola szerint a lány jól beilleszkedett, mégis elképzelhető, hogy rejtve maradt b*nt*lmazás áll a háttérben.
A vizsgálat most a győri rendőrségnél zajlik – megerősítve a megérzéseket.
VIA magyarzona
Ez is érdekelhet:
A Kia már 2010-ben, a harmadik generációs Sportage bevezetésével felismerte, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik az enyhén kupészerű SUV-k iránt. Bár az akkori modell hivatalosan sosem kapta meg a „SUV coupé” címkét, a legújabb változat is ebbe az irányba halad tovább: egy dizájnközpontú termék, amely nem kínál olyan tágas utasteret, mint néhány szögletesebb középkategóriás riválisa – például a Toyota RAV4.
Ha mérőszalaggal vizsgáljuk az új modell belső terét, gyorsan felfedezhetjük a különbségeket. A tesztelésünkben részt vevő, csúcskivitelű GT-Line S változat (panoráma üvegtetővel felszerelve) a hátsó ülés párnája és a tetőkárpit között mindössze 920 mm fejteret kínált – ez körülbelül annyi, mint amit egy középkategóriás ferdehátú autó nyújt (a RAV4-ben ez az érték 80 mm-rel több). A lábtér természetesen nagyvonalúbb, de még így sem ez az a családi autó, amit felnőtt gyerekek szállítására választanánk.
A középkonzolt fényes fekete műanyag borítja – ez az a fajta felület, amit a formatervezők láthatóan kedvelnek. Legalább nem karcolódik olyan könnyen, mint néhány másik, amivel korábban találkoztunk.
A korlátozott hátsó férőhely ellenére ez az utastér látványosan megtervezett, és érezhető benne a törekvés a prémium hatásra. Látványos dizájnelemek – mint a „tomahawk” alakú légbeömlők vagy a szélesvásznú, összevont műszeregység és infotainment panel („flight panel”) – azonnal megragadják a figyelmet. Igaz, hogy néhány olcsóbb, keményebb tapintású műanyag is előfordul, de az összhatás még így is kellemes és egységes.
A vezetőülés kényelmes, az ülőlap megfelelő szögben támasztja meg a combokat, az oldaltartás pedig is megfelelő. A kezelőszervek elrendezése ergonomikus, a digitális műszeregység jól látható, a grafika pedig éles és tiszta.
A tőle balra elhelyezett infotainment rendszer könnyen kezelhető: alapvetően érintőképernyős, de van egy funkciógomb-sor is, amely átváltható a fűtés és szellőzés vezérlésére – ez megkönnyíti a használatot.
A hátsó üléseknél praktikus részletek várják az utasokat: táskatartó kampók és USB-C töltőportok a két első ülés hátulján – egy kis, de ötletes megoldás.
A csomagtér általánosságban elég nagy, bár a hátul üléslapig mért hossza (850 mm) 110 mm-rel elmarad a RAV4-étől. A padló alatt hasznos tárolóhelyek találhatók, van külön rekesz a csomagtérroló elhelyezésére, valamint további kampók és 12V-os csatlakozó is helyet kapott.
Ami viszont csalódást keltő lehet: a hátsó ülések nem hajthatók teljesen síkba, ami tovább erősíti azt a benyomást, hogy a Sportage nem a kategória legpraktikusabb szereplője.
